„A legnagyobb boldogságom, ha másnak tudást és örömet nyújthatok.”
Hivatásáról így vallott: „Én a meglátás, a tudás gyarapítás örömét és boldogságát akarom egyszerű kísérleteimmel mindenkinek megszerezni”. És akit tanított, akár az iskolában akár a televízión keresztül, megtapasztalhatta, hogy ő maga volt a példa, akiből ez az öröm minden egyes kísérlet bemutatásakor áradt. Egykori diákjai, kollégái legendákat meséltek óráiról.
Kedvenc hasonlata a jerikói rózsáról szólt, ami egy „ronda, összeszáradt növény, de ha vízbe tesszük, csodálatosan szép, színes virág lesz belőle”. A tankönyveket ilyen száraz valaminek tartotta, amit a tanári magyarázat tesz teljessé, színessé. Azt vallotta, hogy az igazi tanár a saját tudását alkotja újjá tanítványai lelkében.
A fizika iránti szeretetét és tudását minél szélesebb körben kívánta megosztani. Már a Magyar Televízió 1957-es megnyitó műsorában is kapott lehetőséget egy félórás élő bemutatóra. Ennek olyan sikere volt, hogy ezután még tizenkét évig tanította az országot sajátos műsoraival. Jellegzetes egyénisége hozzájárult ahhoz, hogy a 60-as, 70-es években népszerűsége meghaladta a sztárokét.
„Milliók szívébe oltotta be a fizika szeretetét” indokolta az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, amikor elsőként neki ítélte oda a Prométheusz érmet.
Öveges József hitt abban, hogy a vallás és a tudomány egymást kiegészítő részei a megismerésnek. A kor – radikálisan vallásellenes – kultúrpolitikája mégis hagyta működni elismertsége és nagy népszerűsége miatt. Sőt 1948-ban Kossuth-díjjal jutalmazta a fizikai kísérleti eszközök olcsó előállításáért.
Egyesületünk alapító közgyűlése egyhangúan választotta névadónknak Öveges József professzort, mint valamennyi hívő és természettudományt tanító tanár példaképét. Tevékenységünkkel is igyekszünk névadónk nyomdokaiba lépni. Célunk a természettudományok megszerettetése, népszerűsítése a mai kor lehetőségeit felhasználva.
(Névadónk rövid életrajza honlapunkon olvasható.)